˙˙Udvaromon aranyvályú, aranykút
Udvaromon aranyvályú, aranykút,
abból iszik arany kakas, arany tyúk.
Arany kakas mind azt kukorékolja,
a szeretőm Kolozsváron katona.
Dombon van a kolozsvári kaszárnya,
akármerről fújja a szél, találja.
Fújja a szél a kaszárnya tetejét,
de sok kislány siratja a kedvesét. /szeretőjét. /
Udvaromon hármat fordult a kocsi,
édesanyám a kapuját nyissa ki.
Hozza ki a behívólevelemet,
Kolozsváron felejtsék a nevemet.
Kolozsváron nem tudják a nevemet
Majd megtudják, hogyha katona leszek
az én nevem fehér szekfű, liliom
ha meghalok, kinyílik a síromon
Három kislány kimegy a temetőbe,
mind a három letérdepel a földre.
Egy közülük felsóhajt a nagy égre,
Mért is lettem katona szeretője.
Borsa felől jön egy fekete felhő,
siess kislány mert megver a nagyeső.
Nem sietek kapok én még szeretőt,
Arra kérem a jóságos Teremtőt.
Még azt mondják, Kolozsváron nincs kurva,
Hát a babám mégis akkor micsoda?
Kék a szeme, göndör haja fekete,
Az Isten is kurvának teremtette.